nah a cím nem pont találó de ez van kezdjük egy levéllel amit Andrisnak írtam...
Akuma Neko
Szia... nem tudom hol kezdjem talán ott hogy Asura ne írj rá ő se hisz benned mint senki XD illetve nem senki Niki az egyetlen aki mellettünk áll talán azért mert ő talizott veletek :) nah mind1 őszintén már leszarom kezdek rájönni arra hogy én sose lehetek boldog illetve lehetek csak nem itt és nem most... talán tényleg igaza volt Sasunak mikor azt mondta hogy a társaságon kívül nem leszek boldog mert senki nem fog nekem hinni...hát ez van régen úgy gondoltam kibírom és lesz ami lesz meg elég Niki aki bizonyítja hogy igazam van de lassan kezd feljönni bennem hogy mégse lesz ez így jó ... belegondoltam abba hogy anno mit érezhetett Sasu és Naru mikor 3an voltunk és én mind2őt szerettem... nem tudom őszintén hogy mi legyen szerinted ha hazaköltöznék visszakapnám Reit? boldog lennék? itt is az vok percekig esetleg órákig de hogy egy teljes napig az legyek az lehetetlen :S:S:S össze vagyok zavarodva nagyon segíts...
hát igen nem tudom nagyon visszavágyok a többiekhez az igazi bandámhoz a családomhoz... vissza akarom őket kapni de akkor ezeket el kell veszítenem? nem tudom de nem értem miért olyan nagy baj hogy nem akarok róluk lemondani. Az az igaz barát aki elfogadja a másikat a hibáival stb stb én elfogadom őket és ők is engem ha nem akarnak valakivel találkozni megértem őket és nem erőltetem de az itteniek ha én nem akarok találkozni valakivel akkor is rám erőltetik azzal a szöveggel hogy : nem igaz h nem bírsz ki egy kis időt vele miattam meg miattam stb stb én legyek jó barát meg minden de ők??? nem értem... nagyon úgy érzem hogy itt csak max egy hétig lehetek folyamatosan boldog tovább nem valami mindig közbejön valaki mindig elcseszi stb
meg nem tudom mennyi ideig bírom ki Asu nélkül most is egy hét szünet és akkor félek hogy megcsal nah mind1 most ennyi asszem lehet hogy hazaköltözöm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése